2010. 09. 20. 22:59 | Főoldalra! | 3 komment |
Utaztam a villamoson, és pár 15 év körüli fiú és lány azt beszélték, hogy milyen nevetséges, hogy nem adták ki nekik az óvszert, mert a cigit meg piát még megértik, de óvszert?
Azért a boltos lelkivilágát megnézném, látatlanban egy dugatlan ésvagy frigid picsa. Biztos sokkal jobb neki, hogy most akkor óvszer nélkül lesz meg egyiknek a másik (néhány fiatalt elnézve elgondolkodok, hogy ki kit dug meg).
2010. 09. 17. 23:17 | Főoldalra! | 3 komment |
Van az úgy, hogy elfogy belőlem a maradék tolerancia is, és akkor a szokásos emberi hülyeségeket meg emberi kapcsolatokból fakadó szirszar feszültségeket cinizmussal és ordibálással védem ki, mert baszottul elegem tud lenni abból, hogy mindenki csak a saját érdekeit képes felfogni, azon túl nem látnak, s hogy egymás fúrása megy állandóan, a kibeszélések, a hogyan-szarjunk-a-másik-fejére ezredik epizódja, elegem van abból, hogy régen még viszonylag normális haverjaimhoz már nem tudok mérhetetlen undor nélkül hozzászólni, mert akkora partiarcok és "pávák" lettek, hogy a hajógyárinál megáll tőlük a Duna, sekélyes életüket a facebookon tudatják mindenkivel, ha már máshol nem tudnak élni, s elegem van abból is, hogy megy folyton a nyalás a főnöknek, a tanárnak, s hogy olyan gyerek kapott tavaly dicséretest magyarból, aki 2 értelmes mondatot nemhogy leírni, de elmondani nem tud, s soronként három súlyos hiba az az átlag, de hát a különleges ötvözetből készült nyelvével (ami ennyi nyalás után sem kopik el) megdolgozta biztos a tanerőt, s az lesz a szomorú, hogy az ilyen kis köcsög viszi majd valamire, mert nyomatja magát mindenhova, én meg majd haljak éhen, pedig, s egyébként néhány társaság pletykáiból is elegem van, köszi, kurvára nem érdekel, hogy kik kefélnek keresztbe az ismerősi körben, nem érdekel, hogy ki kivel jött össze, nem érdekel, hogy ki a mocsok és éppen kit szerettek, hagyjatok ki ebből, meguntam, belefáradtam, kiírom magamból, zenét hallgatok, írok, dugok, színházba megyek holnap, kávét iszom, cigizek, bármit csinálok, csakhogy a szaros emberi kapcsolatok töméntelen mocskát kiseperjem magamból, s ha valaki mostanában fel mer idegesíteni, annak betöröm az orrát, egész jól ment már pár éve is ez a manőver, bár azóta se vagyok büszke erre, puszi.
2010. 09. 14. 21:06 | Főoldalra! | 4 komment |
Ezek nélkül a tini lánymagazinok nélkül nem tudtam volna meg soha, hogy van kellő önbecsülésem, de nem szeretem, ha a lelkem mélyére látnak, társasági ember vagyok, olyanokkal szeretek barátkozni, akik velem egy szinten vannak (intellektuálisan, akárhogy), külső körülmények nem rengetik meg igazán a világomat, párkapcsolatban nem vagyok zsarnokoskodó. Végülis korrekt, hát volt pár szabad percem nála, és a kezembe akadt pár ilyen. Nem lehet mindig a posztmodern szépirodalmon és a nyugatos klasszikusokon élni, ugye. Viszont hú de kirúgom azt a csajt, aki ilyen magazinokból vett "hasznos tanácsok" nyomán meg akarna változtatni engem, meg ezekből tanulna meg dugni.
2010. 09. 13. 20:53 | Főoldalra! | 0 komment |
Minden történetet megírtak már, minden érzelmet átéreztek már, az összes könny ki lett már sírva, az összes fájdalom ki lett már bírva, megszületsz és élsz, pirulsz és bókolsz, szeretsz és csókolsz, megadod magad annak a vágynak, ami ősibb, mint a földed, leborulsz a kéj előtt, amit boldog-boldogtalan a saját egyedülálló kincsének érez, közben olyan általános, mint a levegő, csak úgy szívod magadba, ez mozgatja az egész világot, hiába hazudják neked, hogy a tanulás, a diploma, a munkahely, az egzisztencia, csak öltönyös rabszolgákat termel ki ez a nemzedék, a lelkünk mélyén ugyanolyan ösztönöktől vezérelt állatok vagyunk, mint bármi más, ami él és mozog, hazudhatsz magad köré akármilyen civilizációt és kultúrát, ha nem tudod magadévá tenni igazán, akkor csak álarc, mert nem a kibaszott öltönytől leszel ember, meg attól, hogy pálcikával tömöd magadba a kínai szart, mert annyira felvilágosult világpolgár vagy, hogy a toleranciával törlöd ki még a seggedet is, mert ezek csak kitalált és magunkra kényszerített játékok csupán, hullámos a pannon táj, öngyújtómon harapva szikrázik a kova, volna még mit mondanom, de a vonat már eltűnt, tova.
2010. 08. 30. 21:16 | Főoldalra! | 0 komment |
Olyat álmodtam, hogy ismerősömékkel a Duna-parton sétáltunk, majd gondoltak egyet és be akartak menni fürdeni a Dunába, én meg mondtam, hogy hülye vagy-e, hát olyan szennyezett, hogy lemarja a bőrödet is és meghalsz, pokolra kerülsz, véged, inkább menjünk el inni, aztán meggondolták és tényleg elmentünk inni.
2010. 08. 30. 19:46 | Főoldalra! | 0 komment |
Tegnap kiültem az ablakba, vaníiliás dohányból sodort cigit szívtam, csillagokat néztem, mint tavaly nyáron oly sokszor, fáztam, közben szólt valami zene, a szomszéd kibaszott automata locsolórendszere meg olyan hirtelen indult el, hogy majdnem kiestem.
Nem tudom, az emberek minek rontják a saját sorsukat szándékosan, miért vesznek olyan nagyon komolyan mindent, miért tartják a jelentéktelen dolgokat fontosnak. Röhögni is annyi mindenen lehet, ha nekem szar kedvem van, csak megnézem facebookon az ex új pasiját, és könnyesre röhögöm magam 2 perc alatt, hát biztos azok a belső értékek, hát biztos. A káröröm a legszebb öröm, mert mentes minden irigységtől, ugye.
2010. 08. 28. 16:55 | Főoldalra! | 2 komment |
Gyűlölök vásárolni, szabályosan undorodom az egésztől, főleg ettől a modern, vadkapitalista formájától, hogy teszkó, mádárás teszkó meg óriási bevásárlóközpontok meg futballpályányi parkolók, s nem is csak a tömeg zavar, hanem hogy tele van minden cigányokkal, meg a pudliképű, dagadt újgazdag gyerekekkel és az igénytelen szüleikkel, és tolakodnak, kárognak, böfögnek, röfögnek, büdösek, parasztok, s még a cuccok se jók igazából, a kaja tiszta méreg, a ruhák szétfoszlanak, a mosógép 3 mosás után megdöglik, de nem baj, vegyél újat, vásárolj, fogyassz, mindenhonnan az akció világít meg a leárazások villognak az agyamban, de valahogy túléltem, vettem egy pár cipőt, kétfajta van mostanában a boltokban, a rémesen undorító vérgagyi és a pofátlanul kurva drága, és én igazából nem értem, hogy hogy lehet ezekért az ocsmány szarokért húszezret otthagyni, amik nyilván baromi trendik, de annyiból inkább berúgok párszor, és több haszna van, legalább nem röhögnek ki a normális emberek, hogy mi ez a szar a lábamon, de amúgy megtaláltam azt, ami még normálisan néz ki, és csak hétezer, szóval most örülök, hogy túlvagyok ezen, éljen a kapitalizmus.
2010. 08. 27. 17:18 | Főoldalra! | 2 komment |
Lenne pár költői kérdésem, mert én ilyen kíváncsi természet vagyok.
Miért kell azt éreznem, miért éreztetik velem állandóan azt, hogy én a saját hazámban másodrendű állampolgár vagyok? Miért lehet itt egyeseknek többet kevesebbért, miért vonatkoznak egyesekre másképp ugyanazok a törvények? Miért van az, hogy itt egyesek egyenlőbbek?
Miért van az, hogy nekem természetes az, hogy ha pénz kell, akkor elmegyek dolgozni? Nekem nem esik jól pénzt kérnem az anyámtól, amikor tudom, hogy nincs sok. Ők meg az egész állam vagyonából dőzsölnek, és még sír a szájuk, hogy több járna.
Miért van az, hogy nem tudnak beilleszkedni? Miért a pozitív diszkrimináció? És az miért nem rasszizmus, amikor ők büdösmagyaroznak le engem, mert éppen olyan kedvük volt?
Miért van az, hogy olyan liberális értelmiségiek (a szerző itt elment röhögni), akik százforintos zászlócskával veszik a hazaszeretetet a nemzeti ünnepen, a képembe merik mondani, hogy rasszista vagyok? Miért van az, hogy a hazugságoknak jobban hiszünk, mint a saját szemünknek? Miért van az, hogy egymást csitítgatjuk akkor, amikor az egész országnak ordítania kéne? Miért van az, hogy mindent, de tényleg mindent tűrünk?
Szóval a cigányságnak azt üzenném csak, hogy erotikusak vagytok, mint a gázszámla. Mert az is bassza ám az agyam rendesen.
2010. 08. 25. 20:02 | Főoldalra! | 0 komment |
Az utolsó süti, sülthús, sör, adag lecsó valahogy sosem akar elfogyni, egyfajta szép "másokra is gondulunk" magatartás ez a családon belül, és persze mindenki gondol a másikra, ezért vagy megromlik, vagy valaki a végnapjait élő cuccot betolja végre.
Kár, tényleg kár, hogy idén nem jutottam le a Balatonra (rajtam kívülálló okok miatt, elfoglaltság meg ilyenek), de most kicsit pótolja a dolgot a tavalyi nyár emléke, hogy mennyit söröztünk a haverokkal a parton, meg hogy idegtépően bájos volt tavaly a két lány között őrlődés klasszikus esete, bár már nem tudom, miben állt a bája, Lovasi se tudja, miről van itt szó, szól a Balaton (Kaukázus), amiben a Kardos viccesen [joint]-nak ejti a jointot. Nekem Balaton.
2010. 08. 24. 21:50 | Főoldalra! | 0 komment |
Sokkal egyszerűbb volna az élet, ha nem kéne a puszta létezéshez (hát még munkához meg iskolához és egyéb ilyen úri murikhoz) ennyi adminisztrációs, ügyintézős huszárlépést meglépni a bürökrácia sakktábláján. Húzzon egy sorszámot, húzok, anyád.
Benne leszek a tévében, de nem mondom meg, hogy hol és mikor. Nem, nem a kékfényben.
2010. 08. 23. 22:21 | Főoldalra! | 6 komment |
Az is kell a felnőtté váláshoz, hogy az ember fia (vagy lánya) tényleg megértse, hogy a valóság és az igazi dolgok nincsenek nagyon reklámozva és felkapva. A hollywoodi mázzal bekent, celebes álomrandi az mindig úgy néz ki, hogy valami puccos étteremben kimondhatatlan nevű bort iszik a párocska, majd hazamennek kocsival a giccses lakásba, megnéznek egy romantikus filmet, de olyat, amit egy nem kiherélt férfi soha nem nézne meg, majd lepedő alatt adnak a prüdériának. De a női magazinok párkapcsolati tippjeit persze használják, mert ők így tanulnak meg dugni, sehogy.
Míg a valóság úgy néz ki, hogy mozi, séta, akármi, vagy otthon egy normálisabb film, vacsi a kanapén, szex, de olyan karmolós-sikítós, hogy az egész ház hallja, majd az erkélyen cigifüstbe mártogatott csillagok nézése, orrhegyre adott puszi és összebújás.
De aki az első kategóriába tartozik, abból lesz a nagyseggű, bulldogarcú és -frizurájú középkorú nő, aki a villamoson bulvárlapokat olvas és teszkós reklámszatyorral hordja haza a méregdrága kaját a patkányméretű kutyájának. És még olyankor se nő fel.
2010. 08. 20. 22:07 | Főoldalra! | 0 komment |
Vagyok az út pora, a nappaliban álló hatalmas zongora, vagyok a kerti asztal, a kockás terítő, a felespohár vagyok üresen a földön, vagyok a kertvárosi mellékutca, vagyok az Üllői út, fiatalságommal játszom itt az állóháborút, vagyok a közös emlék, az arcokon legördülő könnycsepp, vagyok a szomorúság, vagyok a golyótól lyukas tűzfal, erkély, boltozat, vagyok a lánctalpakkal megvert macskakő, vagyok könnygáz és gumibot, vagyok a tüntető tömeg, vagyok a Corvin mozi, Petőfi híd, vagyok a ZP, vagyok a nagykörúti bolt, négyeshatos, Oktogon és Deák tér, vagyok belvárosi lakás, rácsos kapu és a gang, vagyok a Köki aszfaltjára dobott, füstölő cigarettacsikk, vagyok a hajléktalan nyomora és a munkás fáradtsága, vagyok a rózsadombi kényelmes gazdagság, vagyok Havanna szocreálja és a margitszigeti bringóhintó, vagyok kifestett, kék metrókocsi, vagyok graffiti a Filatorigátnál, vagyok üres sínpár az éjszakában, lekésett éjszakai járat és zsúfolt csúcsforgalom, vagyok sárgán villogó közlekedési lámpa, vagyok használt óvszer a pad mögött, vagyok kávé két cukorral, vagyok csapolt sör és száz forintos kommersz, vagyok világító bolti kirakat, vagyok repedezett beton a játszótéren, vagyok nyikorgó hinta és rozsdás mászóka, vagyok beton pingpongasztal és salakos focipálya, vagyok Eu-konform játszótér, vagyok a megígért és megálmodott nyugat, vagyok a 4-es metró és a kátyú, száradó virág és visszametszett fák, vagyok a civilizáció kollektív bűntudata, vagyok a differencia, a valóság ereje, vagyok a sokszínűség és a szürke mosoly az öltöny fölött, vagyok a gírosz és vagyok a mekis vaníliafagyi, narancssárga kuka vagyok a buszmegállóban, Hősök terén vagyok a mintás kövezet, vagyok az Andrássy úton a villasor, vagyok szignál, vagyok az ajtók záródása, vagyok a következő megálló, vagyok rádió tompa hangja a kocsiban, magányos statikus zörej, vagyok betondzsungel a házaknak, vagyok miniszoknya és smink, a kislány és a nő, vagyok arcszesz és dezodor, a fiú és a férfi, vagyok az elrontott nyakkendő, vagyok a vasalatlan és mosatlan hétköznap, szabadversed vagyok, te céda Európa, én vagyok Budapest.
2010. 08. 20. 16:41 | Főoldalra! | 0 komment |
A szekrényben felakasztott szárnyak, egy városi angyal kellékei voltak ezek, aki aztán finom porrá őrlődött a hétköznapok csontmalmában. El lehet múlni így is, kikopni a valóság szövetéből, finoman félreállni, nem engedni többé a sodrásnak. Üres a kávéscsésze és a cigisdobozban három hete 14 szál van. A barátok fájnak, a családtagok ruhái gyűröttek, s a kertkapu beleásít a délutánba. Az ágy hófehér, a fények időtlenek, a szoba steril. Az öngyilkosság ténye most mindenkit tetemre hív.
2010. 08. 20. 16:29 | Főoldalra! | 0 komment |
Két doboz cigi, az pont arra elég, hogy csak harmadnap kelljen menni. A koránkelés méregfogát tompítja a tudat, hogy legalább nem alszod át a fél napot, hasznosan teszel-veszel. Keresztbe lépsz a macskakövön, a szökőkút csak tompa villanás. Megsebzett galambja vagy a térnek.
Sós íz vegyül az édeshez, s a nyelv lustán elmélázik a puha íz felett, a folyópart csöndje lelassul, nyár van. A szomszéd öreg mindig igazsságszagú történeteket mesélt a felmérhetetlenül sok múltból, két kézzel szórta, van miből, jut is, marad is. Harsog a szilva a szádban, s te gyalog akarsz hazamenni? A város fölött madarak feszülnek a tájra. Otthon vagy.
2010. 08. 18. 21:36 | Főoldalra! | 0 komment |
"Az életem nője az pont olyan, mint te"
"De tényleg, ugye nem gondolod, hogy ilyen csaj vagyok?"
Amikor két dalszöveg egy félelmetesen életszerű párbeszédet ad.
2010. 08. 15. 21:42 | Főoldalra! | 0 komment |
- Hol voltál, fiam?
- Dugni, anyám.
- Fürödj meg, mert büdös vagy.
- Meleg van, anyám, mindenki büdös.
Csak ilyen bartisattilás stílusban mennek itt a hétköznapok.
2010. 08. 10. 8:32 | Főoldalra! | 2 komment |
Tegnap Magyarország legjobb együttese oszlott fel, s aki szerint nem a Kispál volt az alfa és az ómega ezen a leszedált, sokszor reményvesztett és kiábrándult magyar földön, az vagy hazudik, vagy szar az ízlése, de akkor egyéb aljasságokra is képes. Most a szokásos fíling: hiányérzet, álmosság, a karszalagot meg nem akarja levágni az ember.
Ebben volt metonímia is.
2010. 08. 02. 11:16 | Főoldalra! | 0 komment |
Jövő hét hétfőn az emlékeim és a kibaszott fiatalságom egy igen jelentős része oszlik fel a Kispállal.